Szentföldön [antikvár]

Szent(al)föld? Szent-Pannónia?... Erdély!... s a Szeret-tere? Fölső-Magyarhaza? Magyar-tengermejjék? Mind-az-egész-haza?! Szentfölded: szülőhazád. Szentföld, szülőhaza. Hogy most aztán nekivágsz! (Misa-búcsú?) -A Vagabundkorzó VII. kötetével zárom csavargókönyv-folyamom! Ha majd mód lesz rá (azaz: valaki hozzásegít, mert nekem nem futja ilyen utakra), elutazom Dél-Amerikába, Ausztráliába s a Szentföldre, Palesztinába. Elsőnek, csabai misszionárius segítségével, a brazíliai őserdő magyar telepeit, legfőként pedig Árpádfalvát keresem föl! - harangoztam be (mint rövidesen kiderült, túl hamar) a berekfürdői Kálomista Magyar Lelki Ház írótábori közösségének 2000-ben. Bele, s meg sem állsz. ...Nagycsanádig.Majdnem úgy jártam, mint Makó vitéz, ki szentföldi keresztes hadjáratra indulva adriai kikötői csapszékig jutott, ahol annyira a dalmát kancsó fenekére nézett, hogy - csoda-e, ráadásul bizonyára némi hölgytársaság mellett lecövekelve - kis idő múltán Jeruzsálemban hitte magát. Vagy akár az a velencei szerzetes, aki szentföldi zarándoklatra szánta el magát, s akit a viharos Adria magyarhoni tengerpartra vetett, hogy (sugallatra?) meg sem álljon István király udvaráig, és a Szentföldet - mielőtt a Kelenhegyről letaszajtanák - Marosvár táján lelje meg. -Az egyik hülyére itta magát, a másikat meg valami szent érzés kerítette hatalmába. De hogy te mit keresel ebben a társaságban...? SZENT az a föld. Ez?