Szentmihályi szivárvány 2. [antikvár]

Előszó (Élő szó) Tizenkét éves koromban Verne Gyula, Kétévi vakáció és a Rejtelmes sziget című regényeinek hatására hozzákezdtem egy hasonló témájú fantasztikus kalandregény megírásához, amely befejezetlenül maradt s idők folyamán sajnos eltűnt. A készülő könyvemhez magam készítettem az illusztrációkat, melyeket azóta is őrzök, s ha kezembe kerülnek a rajzok, megmosolygom saját magam, nevetek a gyerekes ötleten. Nem voltam jó tanuló, söt kimondottan rosszá tettek s tettem magam. Az irodalmat szerettem, de egy balul sikerült puskázás után vért kellett izzadnom, hogy a magyar irodalmat tanító tanárnő elismerje valódi tudásomat. Rossz hangorgánumom és előadói stílusom miatt Márta néni azt mondta, hogy: „Hankó! Maga inkább írja le!" És azóta én csak írok, írok. Igaz, a család, a kenyérkeresés és a hobbim minden időmet felemésztett, de miután gyerekeim kirepültek a családi fészekből, a munkám és a sport mellett egyre többet tudtam a tollat kezembe venni és a szép tiszta papírt „bepiszkítani". Tizenkilenc évig írtam városunk lapjába, a Vasvári Hírmondóba. A mai napig a Kelet-Magyarország és a Nemzeti Sport tudósítója vagyok. Tíz félévben szerkesztettem a Vasvári Sportmagazint. A sporttudósításokkal együtt kilenc folyóiratban publikáltam különböző témákról. írtam kb. 50 verset. 2010-ben „Aranyos" stílusban kiegészítettem és színpadra dolgoztam fel Arany János: A bajusz című versét. Többeknél próbálkoztam színpadi bemutatással. Lehet, rossz helyen vagy tévesen rasszizmust véltek felfedezni benne, ezért idegenkedtek bemutatásától. Az is lehet, hogy a darab rossz. (Arany János tehet róla?) 3