Szenvedélyes házasság [antikvár]

Részlet a kötetből: "A páduai professzor nem sok egyebet rendelt, mint az egyszerű veronai orvos: bőséges és változatos táplálkozást és szórakozást, de túlfárasztás nélkül. Még egy kis utazást is ajánlott és így Giulia és Giorgio Residori elhatározták, hogy elkísérik Recoaróba öreg barátnőjüket, Agata Nichesolát. - Recoaro fiatal lánykoromat fogja eszembe juttatni - mondta Giulia. A híres orvosprofesszor csupa általánosságot mondott, amelyek olyan benyomást is tehettek, mintha reményt akarna nyújtani, vagy legalább is az életre vonatkoztak és nem a halálra: Giorgio Residori csak ezt kívánta, egyebet nem is kívánhatott, vagy akarhatott. Nem túlságosan fárasztó szórakozás, bőséges és változatos táplálkozás: ezt ismételgette még néhány napon keresztül látogatásról látogatásra a professzor, majd vérátömlesztést javasolt. - Professzor úr, van remény? - A fehérvérűség egyike a legreménytelenebb betegségeknek, amelyeknek mintha csak azért adott volna létjogosultságot az Isten, hogy megalázza a tudomány elbizakodottságát. Miután hivatásom tiltja, hogy hazudjam, nem nyújthatok reményt. - Hány esztendő? - kérdezte elfulladó hangon Residori; majd, miután a tanár nem felelt azonnal, rekedten kijavította: - Hány hónap?