Szép Zsuzska [antikvár]

Részlet: Apró csoportokban várták a harmadik harangszót és csendesen, vasárnapi elnyugvással beszélgettek. A férfiak lehúzódtak az iskolaépület sarka felé, külön a feketeruhás, rövidbundás legények s külön a csizmás, hófehér kis köténnyel s kerek ünneplős kalappal vasárnapivá tisztult vénemberek. Ezek politizáltak, az időjárást, vásárok állapotát vitatták, azok a piperésen le- s fölsétáló, összeakaszkodott selymes-barnacipős lányokat nevették vagy hallgatták a csoport közepén mosolyogva beszélő vállas, nyugodt legény szibériai történeteit. A templom kőkerítése mellett az öregasszonyok csoportosultak. Vakító fehér bikláik, fehér lenvászon vetettkapcáik ünnepi makulátlansága jólesően vált ki a felhős, naptalan, kopár, locspocsos télvíz-szürkeségből, mely rengeteg sarával és unalmával már hónapok óta elborította a falut. De a fehér ruhákból ügy tűntek elő a ráncos, szikár arcok és kezek, mint a szomorú útmenti kopasz fák, csendesen, monotón zörgéssel az élet egy-egy elkésett, bűvös és halálszagú szélrohamára.