Szeptember Kisasszony inkognitója [antikvár]

Utószó egy szerelmes bedekker elején nem más, mint búcsúintés a szerelemnek, a férfikornak, a megálmodott, az elképzelt ideálnak, melyre olyan sokan vágytunk életünkben. S hogy miért szerelmes bedekker? Mert régi váradi történetek elmesélésével szerettem volna elcsavarni a fejét Szeptember Kisasszonynak. Hogy sikerült? És hogy kit takar e név? Egy jól nevelt úriember a sírig titoktartó. Állítólag, én csak félig vagyok az (a rossznyelvek szerint), mert öregkoromra minden szép nőt arra kértem: szüljön nekem egy gyereket. Többek között ez sem jött össze, állapítottam meg nem olyan rég, amikor Márquez: Bánatos kurváim emlékezetét olvastam. Hát, igen... Így van, ha az ember csak tisztességes lányokkal és asszonyokkal akarja megváltatni a lelkét.