Szeptemberi majális [antikvár]

Részlet a könyvből: Kamilla már messziről megpillantotta az orvost. Elmosolyodott s valami büszke fényesség villant fel a szemében. Közben felnézett a közjegyzőék ablakára is, ahol a csipkefüggönyök mögött most bizonyosan kíváncsi pillantások követik őket: hogyan kerülnek Lelkesék az uradalmi fogatba? Ambróz, a csöpp kis cukrász, fehér kötényében kifutott a bolt ajtajáig s nagyot köszönt a kocsinak, az ötvözött hámnak, a livrés ruhának s a szélbe-lengő rojtos sárkányszalagoknak, aztán bámészkodó csodálkozással nézett Kamilla és Sándor után. Mindez olyan jó, a lágyan ringó címeres hintóban, piha ülésen, selymes könnyű takaróval a térdeken, egyenesen, kissé dölyfösen is, de azért szeretetreméltó mosolyokkal, ahogy a grófkisasszonyok is szokták, ha kocsijuk néha átsuhan a kisváros házai között.