Szeptemberi szél [antikvár]

Délután öt órakor már mindenki tudta Földvárott, hogy a miniszter megérkezett. Félötkor hatalmas autó állott meg a hotel előtt s a portás, aki éppen kitekintett a forgóajtón, azonnal megismerte. - Bocsánat, - fordult a pesti ügyvédhez, aki a számláját kérte és már sietett is a bejárat felé. - Megérkezett a kegyelmes úr! De amire az autóhoz ért, már szembe jött vele a miniszter. Hatalmas szál, őszülő férfi volt, gyönyörű példánya fajtájának, olyan rugalmas lépésekkel, mintha nem is ült volna négy óra hosszat a volán mellett. Derűsen odaintett a portásnak. - Mi újság Dombi? - Semmi különös, kegyelmes uram. Már a mult szombaton vártuk. - Nem tudtam jönni. A szobámat előkészítették? - Természetesen, kegyelmes uram! Halápy Dénes biccentett, tudomásul vette, aztán a hallon át felment a szobájába. - A miniszter... a miniszter... - hallotta maga mögött a félhangon mondott figyelmeztetéseket és elmosolyodott. - A miniszter... - gondolta. - Vajjon még meddig fognak így emlegetni. Halápy Dénes ugyanis már nem volt miniszter. Négy héttel előbb benyújtotta lemondását. Egy törvényjavaslatot kellett volna képviselnie, amivel nem értett egyet.