Szerelem a Boko Haram árnyékában [antikvár]

Részlet:FogságbanZoltán lassan, nagyon lassan tért magához. Először a forróságot és az égető vöröses fényt érezte a testén. A nap tüzes, testnélküli lávaként terítette be fokozatosan mindenét, irgalmatlanul elszívva a sivatag egyébként is fojtó levegőjét. Már hunyorogni sem tudott a vakító fénytől, sós könnyeivel küszködve próbálta kiköpni a szájában felgyülemlett homokot és alvadt vért. Fejét óvatosan megemelte, de azonnal visszahanyatlott a koponyájába fejszeként élesen belehasító fájdalomtól.- Mi ez, hol vagyok?! - villant át az első gondolatfoszlány az agyán. Ekkor borzalmas, leküzdhetetlen hányingert rontott rá és lüktetve kényszerített ki mindent Zoltán gyomrából. - Megfulladok, a rohadt életbe, ez nem igaz! - ordított némán, miközben tétlenül vergődött a hányásrohamok között.A vér, a homok és a gyomorsav egymással küzdve tolult fel a száján, aztán hirtelen újra beborította a sötétség. Nem tudta, mennyi ideig feküdt eszméletlenül, de mire ismét magához tért, már sötét lett. Kinyitotta a szemét, felette a hold ismerősen nézett