Szerelem a korona árnyékában [antikvár]

ELOSZOMadrid1689Inasok rontottak be casám kapuján, megzavarva házamat, amely immár majd egy évtizede a békés száműzetés szentélyét jelentette számomra Madridban; fűszerek lehelete és a hold fénye töltötte be előcsarnokomat. Nyomukban nagy seb-bel-lobbal besuhogott Olympia, aki fekete francia selyemruhájában és megszokott gyémántjaiban divatos volt, mint mindig; negyven esztendeje felét könnyedén letagadhatta volna. Jóllehet nővérem is már három éve él száműzetésben, érkezése utáni első látogatása óta nem láttam. Kurta pillantást vetett spanyol öltözékemre, és arcára kiült az udvaronc megvetése.-De Marié, te minden stílusérzékedet elvesztetted?Kétfelől arcon csókoltam.-Jó, hogy jöttél. Csodálatos a ruhád.Olympia megigazgatta szoknyáját, és körbenézett az előcsarnokban. Tekintetét végigfuttatta az olajfestményeken, a török szőnyegeken, és kétség sem fér hozzá, felbecsülte minden egyes aranyozott kandeláber értékét. Nem aggódtam. Semmit sem fedezhet fel, amire igényt tarthatna néhai nagybátyánk elrejtett gazdag kincséből. Az már réges-rég a múltba veszett.-Igen - felelte széles mosollyal. - A varrónőm szerint ruháim szépségének az a titka, hogy én hordom őket.