Szerelem a Sóhajtó-dülőn [antikvár]

Részlet: Alkonyodik. A Sóhajtó-dűlőn egy kocsi zörög csendesen a tanyai megálló felé. Az út fehér, mintha ezüstporral hintették volna végig. Az út melletti jegenyék levele lisztes a finom portól. A füvek, virágok az árkok partjáról álmosan lesnek az ég felé. A tanyák felől csendes bőgések hallatszanak. A nyári állások mellett jójcakát kívánnak egymásnak a tejszagú tehenek, a nyálasorrú borjúk. Orrukat búcsúzóul az ég felé tartják. Szívják az estharmat első, friss szagát, mely úgy oson most végig a mezők fölött, mint a zsivány.