Szerelem a viharban [antikvár]

Részlet a könyvből:Már ötödik napja tartott a szendrői kolostor ostroma. A hajdú martalócok ezernél jóval többen voltak, ahogy a védők a falakról számítgatták. A klastrom a Bodva folyó két ága közt épült, ezért csak észak felől érhettek hozzá. Fenyegetésekkel igyekeztek a védőket megrémíteni. Azt kiabálták, hogy ők nagyságos Thököly Imre úr emberei. Kő kövön nem marad, ha az idemenekült nemeseket és a pápista barátokat ki nem adják. A klastromtól jó futamatnyira a hegy ormán a vár állott bezárt kapuival. A fölkelő tiszai hajdúk a várba nem mertek beleharapni. Ágyújuk és más ostromszerszámuk nem volt. A várból viszont a királyi védőrség a mezőre nem akart leereszkedni. Bakos várnagy tehetetlenül nézte, hogyan védekezik a néhány ferences barát a majdnem kétszáz bemenekült katolikussal. A várban csak ötven német zsoldos és pár magyar kopjás lézengett. A zsoldosok kijelentették, hogy őket a vár és nem a kolostor védelmére fogadták fel. Ők bizony ilyen csürhehaddal nem akasztják össze a tengelyt. A klastromba menekült vidéki nemesek keserűen gyanúsítgatták a várnagyot, hogy ő is a szélfúvás szerint forog. Azt is tudni vélték, hogy Szepesi hajdúvezér megígérte volna neki Thököly nevében a szikszói uradalmat, ha hozzájuk csatlakozik.