Szerelem [antikvár]

A két szempár egy láthatatlan vonallal van összekötve, és vonzza, húzza magával Kun Tamás építészt, aki megbabonázva áll és nézi, amint a lányt elviszi a kék hetes. Az a kék szempár semmi mást nem tesz, csak nézi őt, de azt úgy teszi, hogy hiába a tavaszi napsugár melege, Tamás az egyik pillanatban még fázik, a másikban pedig elönti a forróság. Nekifut az előtte szabaddá váló útnak, és felugrik a biciklijére, miközben szemével a buszt, és a lányt keresi, de közben újabb és újabb buszok jönnek. Itt a piros hetes is, meg a következő kék. Cikázik az autók között. Nekimegy az oldaluknak, megnyomja a visszapillantó tükrök egyikét-másikját, de most nem érdekli. A lányt keresi. Azt a kék szemű lányt, aki, mielőtt eltűnt, biztatóan rámosolygott.