Szerelem és halál Báli szigetén [antikvár]

1916-ban rendkívül fontos ügyek foglalkoztatták Európát. Alig volt ember ezen a földrészen, aki tudott volna Báli szigetéről. Ekkor történt, hogy véletlenül kezembe került néhány csodálatosan szép fényképfelvétel. Egyik jóbarátom kapta Báli szigetén élő orvosismerősétől. Olyan nagy hatással voltak rám ezek a képek, hogy elkönyörögtem tőle valamennyit. Később is gyakran visszatértem a fényképeken megörökített emberekhez, állatokhoz és tájakhoz, főkép amikor generációnk jellegzetes bántalmai gyötörték a világot: a háború, a forradalmak, az infláció és az emigráció. Szinte különös kapcsolat teremtődött köztem és a fényképek között: mintha személyesen ismertem volna a rajta lévő embereket; mintha magam jártam volna ezeken a falusi utcákon és furcsa templomokban. Csak 1935-ben engedhettem meg magamnak az első utazást Báli szigetére. Ezzel életem egyik leghőbb vágya teljesült. Cseppet sem csalódtam. Ajánlólevelem volt Fabius doktorhoz, neki köszönhetem, hogy az igazi, ősi, romlatlan Bálit láthattam meg és nem a turisták számára kikészített, modernizált, átfestett ál-szigetet. Fabius doktortól eredtek ugyanis az életemben oly nagy szerepet játszó fényképek. Ez a különc öregúr volt Báli legrégibb hollandus lakosa és hírneves ismerője a szigetnek. Báli hollandus tisztviselői nagy tiszteletet éreztek orvosi tudása és a bennszülöttekre gyakorolt nagy tekintélye iránt. Igaz, kissé megmosolyogták furcsa életmódját, sőt azt is mesélték róla, hogy a hosszú évtizedek folyamán szinte maga is félig bennszülötté vált. Sovány, őszhajú, hallgatag öregúr volt ez a Fabius doktor.