Szerelem, soha többé [antikvár]

Pár évvel ezelőtt már bemutatkoztam, most mégegyszer megteszem. Andersen Pál a nevem, ötven esztendős b... -i lakos vagyok. Egészséges és vallástalan. Lelkiismeretem tiszta. Soha nem volt dolgom sem bírósággal, sem rendőrséggel. B ... -ben én vagyok az úgynevezett titokzatos figura. Hatszobás, kastélyszerű palotácskám van a város közepén, korinthusi oszlopokkal, barokkcirádákkal és zászlótartóval, amelyre János nevű alkalmazottam, aki kertész, komornyik, soffőr és házgondnok egyszemélyben, valóságos kárpitosi remekműveket varázsol ünnepélyes alkalmakon. János felesége a szakácsnőm. Kitűnően lát el. Ernestine, ez a cselédbeojtott vénkisasszony, a házvezetői rangot és címet viseli. Néha előbukkan egy-egy ismeretlen kisegítő személyzet is a konyhán és környékén, ezeket sem név, sem személy szerint nem ismerem. E hölgyeknek és uraknak fogalmuk sincs, ki vagyok, állandó glóriával vesznek körül, holott elárulom (kénytelen vagyok), hogy több mint két évtizedig a montecarloi Kaszinó croupierje és játékmestere voltam. Innen ered anyagi függetlenségem is...