Szerelem Tripoliszban [antikvár]

Részlet: Szerelem Tripoliszban Valamelyik fiú csak annyit mondott a szobába kukkantva: „Aranyhal!" Szóval az öreghez kell mennem. Rátkai alezredes, a bűnügyi csoport vezetője, tüskésen őszülő, barázdált arcú, rosszul áll rajta a civil ruha; filmjeink régóta éppen ilyennek ábrázolják a nyugdíjba készülő, szelíden mormoló öreg szakikat, a munkásmozgalom megingathatatlan veteránjait. Magunk között meg vagyunk győződve róla, minden ilyen figurát az öregről mintáztak! Egyébként tanító volt, és a demokrácia elején „delegálták" a testülethez, és itt is ragadt. Bontják az öreg várost, nemrégen új lakásba költöztették. Az új helyen nem fért el az akvárium, idehozatta „ideiglenesen" az irodájába, az elég tágas! Zöldes üvegfal, belső, rejtett világítással, víz alatti növényekkel és színes, csíkos halakkal; s mellesleg apró kaktuszos cserepek lepik el az irodáját, minden tenyérnyi helyet, szekrényen, ablakpárkányon. Halk szavú az öreg, letolás közben is suttog, de olyankor elfordulva nézegeti a játékos aranyhalakat. Innen a mondás. Szabályszerűen jelentkezem. Még nem nézi az 5