Szerelmek egy magyar nemesi kúriában [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Sárkány-család ősi fészke büszkén tekintett le a dombról. Innen messze lehetett látni a Szabolcs-megye tájon, hol a dűlőutakon pirostarajú kakas után vonultak a tyúkok, libák sorjáztak, a jobbágyok és a barmok csendesen cammogtak, mintha az élet örökké tartana, s ezt a békés formaságot nap- mind nap, nem zavarhatná meg semmi... Aki látta ezt a békés nyugalmat, úgy érezte, mintha az élet itt örökké tartana békés egyformaságban, nem lenne érdemes nagyokat kiáltani, nem lenne érdemes gyűlölni, de nem lenne érdemes nagyon szeretni sem... Éppen úgy voltak az aratáson Újfehértón, a levegő rezgett a hőségtől, a szegényemberek portája felett az égbolt, mint fehéressárgás búra, könyörtelen kemence volt. A templom tornya innen messzire látszott, őrködött a kisváros fölött, figyelte a Sárkányok ősi fészkét is, a kúria, vagy sokak szemében kastély pedig dölyfösen terpeszkedett, körbevéve szép parkkal, fákkal, bokrokkal, hirdetve Istennek és embernek, hogy tekintélyes család uralkodik itt."