Szerelmem Páris [antikvár]

Részlet a könyvből: "Minek is mondogassuk most, mint azelőtt minden évben, hogy még két hónap választ el Páristól, elég egy baráttal találkoznunk, eloszlik az ábránd és már kérdezzük is: - Nos, mikor megy vissza? - Ó - mondják a kevésbé csüggedtek - néhány nap mulva. De múlnak a napok és még mindig itt vagyunk a vendéglőben, vagy a szállodában és semmivel sem jutottunk közelebb Párishoz. Ahogy a Szajnapartra lépek Egy régi könyv honom alatt A vízre, mint kinomra nézek Mert ép úgy árad nem apad Mikor lesz vége már a hétnek? Ez a Guillaume Apollinaire-vers nem hagy nyugton. És újra látom a költőt, a nyári, majdnem puszta Párisban. Halott? Lehetetlen. Árnya ott kell rójja az éjszakát, a Buci-negyedben, ahol találkozott a nemrég elhúnyt jóbaráttal, Cremnitz-zel s a nagyszerű René Dalize-zal."