Szerelmes nemzedékek [antikvár]

Ellen néni megerősítette az utolsó kapcsot is ruhája gallérfodrán, amely magasan és szorosan vette körül nyakát, föltűzte gyémánt melltűjét, pontosan a középen a szokottnál vékonyabb nyaka és szélesebb dereka között és megvizsgálta magát. Rendszerint nem nagyon érdekelte tulajdon külseje. Ehhez harminc évvel idősebb a kelleténél, gondolta. De ezen a délutánon fiatalos hiúság emléke fűtötte. Ugy vélte, új ruhája szép. Örült most, hogy engedett unokahúga, Elisabeth rábeszélésének és ez egyszer mást is fölvett, mint feketét. James atya remélhetőleg nem fogja úgy találni, hogy teljesen elment az esze, amiért az ő korában rózsaszínű tafotába öltözik. Egyébként is unokahúga, mikor a selymet megvették, azt mondta, inkább szürke, mint rózsaszínű. Kissé bizonytalanul még megnézte magát az asztali tükörben, - első hálószobaberendezésének maradványában - amely kissé homályossá lett az idők során. E pillanatban nem kövérkés, kicsike, fehérhajú ír asszonynak látta magát, akinek fodros tafota ruhája szabónője ügyességének határain belül az 1877-es divat remekműve volt. A rózsaszínű selyem melege hirtelen fölelevenített előtte egy ugyanilyen, de valamivel világosabb színű ruhát, amelyet egy emberöltővel ezelőtt Shane Burke fiának keresztelőjénél viselt, akinek ő és Terence keresztszülei voltak...