Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A Hungária finom tónusú télikertje halkan zsongott. A cigányzenekar hallgatókat játszott. Az asztaloknál derüs arcok mosolyogtak, a levegőben félmondatok, apró szavak úsztak:
- Igen, tegnap találkoztam vele.
- Fizetek!
- Volt... kétszer bélszín.
- Kétszer bélszín.
- Külön burgonya.
- Külön burgonya.
- Kétszer három deci fehér asztali bor és három kenyér.
- Igenis. Sajt? Tészta?
- Nem volt.
- Köszönöm alássan!
Aztán egy másik hang:
- Milyen sajtjuk van?
- Emmenthali, Trappista, Pusztádőri.
- Emmenthalit hozzon.
- Igenis, kérem alássan!
A halkan zsongó télikert asztalai mellett egy őszülő hajú, elegáns úr egyszerre felkapta a fejét. A bejárat felől egy férfi lépett az étterembe. Egy pillanatig nézte felcsillanó szemekkel, aztán lendült a karja:
- Tamás! Király Tamás!