Bővebb ismertető
Részlet:
December egyik reggelén Gheorghe Vidrásan az utcai szoba ablakánál állt, nézegette a ház előtti akácfa csupasz, didergő ágait. A szobában jóleső meleg volt — odakinn köd és nyirkosság. Ez volt Vidrásan idei szabadságának első napja. Pizsamában maradt, meg sem borotválkozott. Tudta, hogy ma eltétlenkedi az időt, mint rendesen a pihenőszabadság első napján; egész testében a lustálkodás ernyesztő vágyát érezte, és gyermekmódra örült annak, hogy meg is engedheti magának a lustálkodást.
Ez a hangulat azonban nem tartott sokáig, öreges furfang volt ez csupán, hogy önmaga előtt leplezze unalmát. Nem szeretett egyedül lenni. Barátai most dolgoztak, Lina elment bevásárolni, Andrei pedig az iskolába. Állt és cigarettázott; arra gondolt, nem lenne-e jobb kimenni a Marosra; talán sikerül elkapnia egy éhes csukát, s az idő is telik, míg szomszédai hazatérnek a gyárból. Ekkor megpillantott két ifjút a kiskapu előtt. Befelé tessékelték egymást.
Egy lány volt és egy fiatalember. A lány tizennyolc éves lehetett; meglehetősen elegánsan hatott bő kabátjában, amelynek széles gallérja eltakarta a fülét és az állát; csak vékony, kissé hajlott orra és haragos szeme látszott. Kecsesen ringatózva, apró léptekkel közeledett az udvaron át. A testes fiatalember nehézkesen haladt a nyomában.
Vidrásan megismerte a lányt, noha csak hajlott orrát és haragos szemét látta. Több mint negyven évvel ezelőtt épp ilyen volt Eszter is, Mánisor fűtő-
5