Szerencse fel! I-III. [antikvár]

Részlet: A főváros székesegyháza, a késő délutáni órák dacára zsúfolva volt. A jelenvoltak sokasága és az oltár gazdag virágdíszítése, valamint a templom előtt várakozó elegáns hintók, mind arra engedtek következtetni, hogy az az esküvő, mely készülőben volt, szén les körben érdeklődést keltett. Az esküvőre gyülekezők azonban, éppen úgy, mint minden ilyen alkalommal, most is folyton nyughatatlan érzéssel lestek, hogy mikor nyílik a templom kettős szárnyajtója, melyen a jegyespár belép. Olyan zaj volt, mint a méhköpüben, midőn a méhek rajzanak, csak azzal a különbséggel, hogy suttogás zaja hallatszott és szorosan összedugott fejek voltak láthatók. S mindenki közvetlenül az oktár elé tolakodott. Végre egy hangos „Ah" tört elő, melyet az orgona hangjai csaltak ki a jelenvoltak ajkairól. Az esküvői menet megérkezett Nagy és fényes társaság, mely a jegyespár és az oltár körül csoportosult. Gazdag egyenruhák, nehéz selymek és bársonyfelöltők, finom csipkemunkák, virágok és gyémántok suhogtak és ragyogtak. Pompás látványt nyújtott mindez. A születési és pénzarisztokráciából állott az esküvői kíséret, kik a szertartásnak is ragyogó fényt kölcsönöztek.