Szerencselovag [antikvár]

Részlet a könyvből: A bécsi Ostbahnhof kormos csarnokában az utolsó roham lökéseitől remegett az indulásra kész budapesti gyors. Savanyú füstszag ült a kormos levegőben s bár a piszkos üvegtető nem engedte át a forró augusztusi napsugarakat, a kánikula hősége már a korai reggeli órán is megizzasztotta az utasokat. Egyébként a gyanútlan szemlélődő, hallgatva, a szerelvény körül hallatszó hangokat, mindenre gondolhatott, csak arra nem, hogy ez a vonat Budapest felé indul. A világ minden nyelve összeolvadt a bábeli zavarban, amint a hordárokat keresték, számukat kiabálták és bőröndjeiket cibálták az első és másodosztályú fülkék felé. Csak éppen magyart nem lehetett hallani, holott ez lett volna a legtermészetesebb.