Szerencsésszagú Katus [antikvár]

De szép vagy, eszemadta! - mondta a boldog apa, aki közben talpra segítette a szülészorvost és közvetlen utána dolgos kezű segítőnőjét. - Valóban, megrendítő! - fejezte ki egyetértését a lassan magához térő orvos, bár korántsem biztos, hogy arra gondolt, amire a büszke apa. - Ezt komolyan állítja? - próbálta meghatódottságát egy buta kérdéssel leplezni a ház most már nem csak egy kislánnyal, némi boldogsággal, de sok büszkeséggel is megáldott ura. - Persze, talán száz év is eltelik, amíg valaki újra ilyet érez. Egy alig néhány másodperce született csecsemő, és olyan szaga van, mintha két éve nem mosdott volna. Ha nem magam érezném a szagát, és nem lenne tőle ilyen komoly a fejfájásom, akkor azt mondanám, hogy ez egy vicc! Ha ilyen lenne egy átlagos csecsemő, ki is halt volna már bizonyosan az emberiség.