Szeretek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Nyikanor felemelte borzas, vörös üstökét, felkönyökölt, megmarkolta szakállát, és egy pillanatig figyelmesen hallgatózott. Azután lerúgta magáról a pokrócot, és ijedten leugrott a felső priccsről a padlóra, ahol egy púpos bányász már szuszogva kötözgette a bocskorát. Nyikanor vállon ragadta, és izgatottan kérdezte: - Már régóta búg? A púpos álmos szemmel felnézett, azután tovább közölte a bocskort, és dünnyögve felelte: - Nem, most kezdett rá. A barakk ablakán sápadtan szűrődött át a hajnal. Nyirkos szél süvített be az egyik ajtón, végigszáguldott a két sor emeletes ágy között - ahol a száznál több, munkában elcsigázott férfi különböző hangnemben horkolt - aztán kihúzott a másik ajtón. Nyikanor megnyugodva ment a víztartályhoz, két tenyerének öblében felfogta a csurgó vizet, és szemébe, szakállára fröcskölte az áttetsző, tiszta cseppeket. Hosszú vászoningének aljában megtörülközött, gyakorlott mozdulattal felhúzta bocskorát, s átballagott a barakk távoli sarkába, ahol a kormos ikon függött."