Szeretek [antikvár]

Részlet a könyvből: Nikánor körülnézett, felkönyökölt, szakállát marokra fogta és egy pillanatig figyelt. Aztán letolta magáról a takarót és ijedten szaladt a sarokba, mert ott egy púpos bányász lihegett, úgy kötözte a bocskorát. Nikánor hozzáért a vállához, úgy kérdezte sürgetőn: - Régen zihálsz már? A púpos álmosan nézett rá, visszahajolt a bocskorára: - Nem, csak most kezdtem, - felelte. Nikánor megnyugodott, a dézsához ment, két tenyeréből tálat csinált, vizet csorgatott bele, fehér vízszikrákat fecskendezett szemébe meg szakállába. Hosszú vászoninge csücskével megtörülközött, fürgén felhúzta a bocskorát, aztán a barak legsötétebb sarkába szaladt a kormos, fábul való szentképhez. Imádsága után durva parasztvászon zubbonyába bújt, bőrzsákot vetett a vállára, amiben élesre fent szerszámainak készlete lódult csörrenve a bádog vizesflaskóhoz, csákányt vett elő a priccse alól és meleg ujjaival végigsimította a sima nyelet...