Szeretni szabad [antikvár]

Részlet: - Készen vagyok a kipakkolással, kisasszony, kérem... - Köszönöm, Erna. A hosszú ruháimat hová tette? - A folyosóra, kisasszony, a beépített szekrénybe. Az nagyon magas, ott nem gyűrődik meg a ruhák alja. - Jó. Köszönöm. Akkor most már nem kell semmi. Itt elvacakolok még az apróságokkal egyedül. A kék firenzei tányérom hol van? A szobalány lecsüggeszti a fejét bűnbánóan: - Tegnap, hogy jött a sürgöny és nekifogtunk a nagytakarításnak... - Na, jó, jó... Etti most olyan jókedvű, hogy egy percig se gyászolja a kedves, régi emléket. Hiszen annyi új van! Kicsapja a vörös krokodilbőrönd tetejét és hosszú, domboskörmű ujjait a kisebb-nagyobb csomagok közé meríti. - Kisasszony, kérem... - Mi az, Erna, még itt van? - Kisasszony, kérem, azt a fehér bársony estélyi ruhát most tetszett kapni? - Most, igen. Christa néni vette nekem, Cannesban. - És... és azt a halványzöld csipkét is? - Igen. Ja, Erna társalogni akar!...