Szeretők és érkezők [antikvár]

EGYEz az öreg ház régóta hideg és üres, de most végre megmoccan.A tölgyfa lépcső egyik fokának illesztése váratlanul megreccsen, a nyitva hagyott ablak megzörren a feltámadó szélben, a konyhából pedig a friss sütés illata száll. Az egész hely lassan újra életre kel körülöttem. Süteményt készítek a teához, és már legalább háromszor belestem minden vendégszobába csak azért, hogy élvezhessem a szépen összehajtogatott törülközők és a komódok tetejére kis kancsókban odaállított színpompás virágok látványát. Különféle vadvirágok a Mead környéki mezőkről: margaréta és turbolya, mely könnyű szürke virágport hintett a fényes fára. Már mozdulok, hogy a kis-ujjammal letöröljem, mégis úgy döntök, hogy így szép, ahogy van.Persze a régi barátaim igazából nem is vendégek.Ide fognak tartozni, tulajdonképpen már most is ide tartoznak, hiszen ezért jönnek. Úgy érzem magam, mint egy gyerek a születésnapja előtt: a várakozás izgalma idegességgel keveredik bennem. Ettől a gondolattól nevetnem kell magamon, miközben becsukom a hálószobaajtót. A gyerekkor már nagyon távol van, mindannyiunk számára. Ez is része a történetnek.Négy óra felé jár, szeptemberhez képest kellemesen enyhe a délután. Csak a nap sugarainak beesési szöge más, és mindössze annyi idő alatt változott teljes nappali világosságból alkonyi fénnyé, míg én az ajtónyílásban időztem, jelezve, hogy az ősz már a közelben ólálkodik.Hamarosan megérkeznek. Miközben lefelé lépkedek a lépcsőn, a hallban lévő állóóra elüti az egészet, hangjára a falubeli templom