"Szerettem azokat, akikről írtam" [antikvár]

AJANLAS Van úgy, hogy az ember valami szépet szeretne olvasni. Nem akar többet, nem akar olvasási stratégiákat kieszelni, narratívák és diskurzusok útvesztőiben bolyongani, nem akarja a posztmodern intertextualitás rejtvényeit fejtegetni, nem akar „szerzőtárssá" előlépni a szöveg megalkotásában, hanem csak valami szépet szeretne olvasni. A leghagyományosabb olvasóként szeretne belehelyezkedni a szerző által teremtett világba, élvezni nyelvének zamatát, képeinek eredetiségét. Nos, aki így érez, annak szívből ajánlom Domonkos Istvánnak most megjelenő kötetét. Az egykori nyúli plébános-író talán nem tartozik irodalmunk kimagasló alakjai közé, de szépen és szépet alkotott. Valóban szerette azokat, akikről és akinek írt. Szerette és ismerte őket, ismerte életüket, gondolkodásukat, nyelvüket. Tudta gyarlóságaikat és bűneiket. Közelről látta örömeiket és gondjaikat. írásaiban megjelennek a falusiakat sújtó történelmi csapások (szölővész, kivándorlás, háború); a hétköznapi élet jelenségei (a vásár, a falusi szokások, erkölcsök); és a falu jellegzetes alakjai (a szőlősgazda, a postáskisasszony, a káplán, az apácák). Domonkos István pap volt, de az olvasó nem jámborsági, nem „kegyes" irodalmat tart a kezében. A szó legnemesebb értelmében vett lelkipásztori attitűd sugárzik novelláiból. Együttérzés és szeretetteljes kritika. Lelki és szellemi atyja volt a rábízottaknak. Nevelni, tanítani akart, erkölcsben-nyelvben-tudásban emelni híveit, olvasóit. Nyelvezete is a falué: tudatosan alkalmazza a tájnyelvi szavakat és a dialektust (kövécs, borgyu, aptyuk, gyelülve). Külön ízt adnak novelláinak a gyakran használt hangulatfestö szavak (bászli, döcölgött, tüttyög, kölöntyül). Tolsztojhoz hasonlóan úgy írt, hogy a legegyszerűbb ember is megérthesse. Egyszerű, de igényes történetekkel, ha kellett egyedi betlehemes játékokkal akarta egyszerre szórakoztatni és művelni az embereket, írásainak kidolgozatlanságai, nyelvi megbicsaklásai, a történetszövés és a befejezések sutaságai is bájosak és szeretni valók, mint az újszülött kiscsikó botlásai.