Szertelen szavak [antikvár]

A Daleset - Szerinted is jó lesz az a bordó szín a hálószobában? - kérdezte Sarah, miközben a barátjára, Lu-casra nézett az anyósülésről. - Ha te úgy gondolod jónak, akkor igen - felelte a férfi és sávot váltott. - Akkor a jövő héten meg is vehetnénk a festéket és utána átfesthetjük a falakat. Ugye, segítesz? - kérdezte, és kezét a férfi sebváltón pihenő kezére tette. - Persze — felelte Lucas, majd a szájához emelte a lány kezét és egy csókot lehelt rá. - Mennyi idő még, amíg a szálláshelyre érünk? - érdeklődött Sarah, miközben kibámult a sötétségbe. - Hát, ha nem jön közbe semmi, akkor nagyjából egy óra. Bár, a hegyekben havazást mondanak, így lehet, hogy valamivel tovább fog tartani. - Hú, már annyira várom, hogy újra sílécet csatoljak a lábamra! - lelkendezett, miközben elnyomott egy ásítást. - Fáradt vagy? - Egy Idcsit. - Aldcor aludjál. Felkeltelek, amilcor megérl-:ez-tünk.