Szétszórt csontok [antikvár]

Részlet a lapból:Ég a puszta- Történet egy reverzálisról -Ünnep másnapján fehér karácsonyra ébredt a puszta. A messzi síkon és a tanyasor házain hó csillogott a napban. Az ünnepnek és a télnek a csendje vigyázott, hogy semmi meg ne zavarja a karácsonyi békét.Már dél és elmult, mikor a felsőiskolánál megszólalt a kálvinisták harangja. Eleintén bizonytalankodva zendült, mintha kicsiny gyermek, vagy reszketős vén keze fogná a kötelet. Aztán megjött a hangja és szétáradt a pusztán.Először nem tudták mire vélni, azután kitalálták az emberek, hogy asszonyt sirat a harang. Fiatalasszonyt, mert aszerint húzzák. Reformátusok közül valót, hiszen az ő harangjuk szól. De senki sem tudta, ki lehet a halott. Alig néhány református család és a pusztán, könnyű számon tartani a betegjeinket, halottjainkat. Ők maguk is tanakodtak, kinek lett ilyen hirtelen múlása.