Szibériai éjszakák [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy este, mikor a csendes, lakkos fényű kis bárban félhangon mesélgettünk utazásainkról, Estienne pilóta barátom a következőket mondta: Vladivosztok olyan város, amelyben a nagy világcsavargók gyakran megfordulnak, de huzamosabban nem igen tartózkodnak. Mi is tartaná őket ott? Mihelyt az ember Japánból jövet megismerte szelid vonalú, dombokkal környezett kikötőjét, mihelyt megbámulta a jégtörőnek, a szűz és komor viz jégburkában hasogató esetlen szörnyetegnek munkáját, Vladivosztokban nincs több érdekesség. A Csendes-óceán olyan ködös ég alatt végződik itt, hogy az ember kérdezni szeretné: vájjon ugyanez az óceán ringatja-e bibor- és aranyhullámokkal Honolulut. A város disztelen és piszkos; egyetlen ucca, a végtelen és sáros Szvetlanszkája mentén terül el, amelyből gyéren, legyezőszerüen ágaznak el a közök és zsákuccák.