Szibériai Garnizon [antikvár]

Részlet: Nyári vasárnap délután könnyed bája terült a város felett. A gyárkémények füst-drapériák gyászával aggatták tele hat napon át a gyár-várost, de szombat este az utolsó szirénabugással, megszűnt a komor diszletezés. Délelőtt meleg nyári eső higitotta a füst-függönyöket, aztán holmi betyárkedvü szél tépte rongyokra és űzte, hajtotta a város felől. Tétován kis mezei illat terjengett a levegőben, az ég mint egy hatalmas kék selyem ernyő feszült Kispest felett. A Nagy János-uccában nyitva volt egy ablak. A beteg maga nyitotta ki és lábbadozó arcán megremegett az ucca öröme, ahogy egy pillanatra kitekintett.