Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Addig ér az ember valamit, amíg a szüleje él
Szindbád, ez a nevezetes kalandor, azon a napon, mikor a haja olyan fehér lett, mint egy dérlepte fa, amelyre többé egyetlen fekete varjú sem telepedik, mégegyszer útrakelt és fölkereste édesanyját, hogy végre kedve szerint kisírja magát...
- Csakhogy itt vagy! - mondta a kis fazékhoz hasonlatos öregasszonyka, aki mindig kormos volt, mert folyton a tűznél kellett állongania, hogy éhes gyermekeinek leveskét főzzön.
- Csakhogy eszedbe jutott a főztem! - ismételgette lelkendezve, amint megint csak a tűzhöz igyekezett, mint egész életében mindig, ha valamelyik gyerekét megpillantotta.