Színes kövek [antikvár]

Nekem - fájdalom - semmi közöm sem volt azokhoz a színes kövekhez, amelyekről az alábbiakban szó lesz. Ámbár igazán nem tudom, helyesen cselekszem-e, amiko fájlalom a dolgot. Talán inkább örülnöm kellene. De nagyon szeretem a drágaköveket és Benedek bácsi gyémántjai... hanem erről is később. Ez a história nem az én kitalálásom. Szóról-szóra úgy esett meg, ahogy X. megírta. Ezt az írást nem szánta a nyilvánosságnak, ma azonban olyan rosz viszonyok között él, hogy kénytelen a papirosból pénzt verni. Igy is sokáig kellett nyaggatnom, amíg végre beleegyezett abba, hogy kiadjam. Csak azt kötötte ki, hogy egy betűt se változtassak rajta, még akkor se, ha egy-egy részlet ellen - akármilyen okból - kifogásom lenne. Hát nem is változtattam semmit, bár itt-ott erősen kísértett az a vágy, hogy az igazságot meghamisítsam és az elbeszélést a magam ízlése szerint folytassam. Most tehát átadom a szót a névtelen, helyesebben álneves elbeszélőnek, ami ezután történik, azért ő felelős.