Színfoltok [antikvár]

Részlet a könyvből: "A minap egy fölolvasáson voltam. Nagy közönség volt jelen, különösen sok elegáns asszony, a fővárosnak ama rétegéből, mely toalettjében egyesíti az ízlés tartózkodó méltóságát a vagyon gőgjével. A megjelenés elegáns, szinte kolostori egyszerűségét egyetlen ékszer szédítő értékével. Egy úr frakkban, fehér nyakkendősen, valami csevegést vagy novellát, vagy mit olvasott föl. Én bizony már nem tudom, mit. Különösen vagyok ezekkel a fölolvasásokkal. Akárhányan úgy fut el a fülem mellett, mint a susogó, érthetetlen beszédű szél. Hasztalan gyötröm magamat, hogy beleakasszam figyelmemet valamelyik részébe vagy akár mondatába. Figyelmem kiszakad mindig belőle, mint a foszlott szövetből a kapocs. Ugy vagyok a fölolvasásokkal és a fölolvasókkal (és azt hiszem, mindenki úgy van velük), mint az ismerőseinkkel..."