Szinglik a polcon [antikvár]

Amy Wright az ágyon fekszik, magát nézi a falitükörben és próbálja megállapítani, dupla vagy tripla tokája van-e. Hosszú sötét haját összetekerte a feje tetején; úgy néz ki, mint az a csokis fánk, amit tegnap titokban felfalt. Ha egy kicsit hunyorog, szumóbirkózót lát. De Amy nem hagyja, hogy egyetlen „dagadt nap" elrontsa a kedvét. Ma nem. Kék szemével tükörképére kacsint, és gondolatban élete legjobb napjáról készít pillanatfelvételt. Amynek azonban még fogalma sincs arról, hogy legjobb napjáról hamarosan kiderül: ez élete legrosszabb napja. Felemeli a telefonját az éjjeU szekrényről, megnyitja az Instagramot, mert kíváncsi, hogy az elmúlt nyolc órában kit jegyeztek el, ki ment férjhez, ki nősült meg, ki esett teherbe. Megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megállapítja, nincsenek gyémántgyűrias és babás emodzsik a kijelzőn. Csak arról értesül, hogy egy bizonyos ismeretlen @ shrinkitquick követi, és Jane feltett még egy közeli képet az ikrekről. Ma reggel szétkentek egy banános-répás turmixot, és Jane megjegyezte, mennyire hiányzik neki, hogy időnként sokáig ágyban maradhasson. Azt írja: „szegény én", de úgy érti, „dicsérjetek már meg!" Amy ellenáll a kísértésnek, hogy hányós emodzsit kom-menteljen erre. #pleasespareus. Arra gondol, vajon mi történne a közösségi életével, ha őszintén kinyilváníta-