Szininövendékek [antikvár]

Részlet a könyvből: A cintányéros bohóc Déli tizenkét órakor, rekkenő hőségben, egy barna fiatalember ment végig a poros akácfákkal szegélyezett úton a falu felé. Fáradt volt, meg-megállt, zsebkendőjével végigtörölte izzadó homlokát. Teljes erővel tűzött le az augusztusi nap. Szelid csöndben pihent a táj, csak olykor hasadt valahonnan messziről elnyujtott kakaskukorékolás a mozdulatlan némaságra. Édes, tiszta nyugalom volt körülötte. Jobbról sokszáz holdas legelő terült el, élénk zöldjét kivöröslő pipacsok tarkították, közepe felé vadvizes laposok látszottak. Ezeket arról lehetett megismerni, hogy körülöttük sokkal sötétebb volt a fű és bibicek röpködtek fölöttük. A szemhatár végén kéklő hegyek alján vöröstetős apró házak sorakoztak, karcsu templomtorony nyúlt fel közülük a menyországosan kék égnek. Balra már nem volt ennyire nyilt a sikság. De még zöldebbnek, még bujábbnak látszott.