Szivárvány [antikvár]

1 Az egyik út nyugatról keletre vezetett, a másik északról délre. Ott, ahol metszették egymást, szelíd lejtésű dombon terült el a falu. Az alacsony házsorok, amelyek a két utat szegélyezték, keresztet alkottak. Kis tér közepén templomtorony emelkedett a magasba. Lent, a halom lábánál jéggel és hóval borított patak kanyargott a szakadékban. A befagyott kék felület csak itt-ott tört meg; ezeken a helyeken felcsapott egy-egy fekete hullám, hogy aztán ismét eltűnjön a jégtakaró alatt. Az egyik házból asszony jött ki vedrekkel. Lassú lépteinek ütemére himbálóztak a vedrek a válljár-mon. Lefelé haladt a lejtőn, óvatosan lépkedett a síkos ösvényen. Hunyorgott a napsütésben. A hó-buckák vakító, éles sugarakban verték vissza a napfényt. Az asszony leért, a vedreket a lék elé állította és körültekintett. Sehol senki. A kunyhók csendben gubbasztottak, mintha besüppedtek volna a hódunnába. Az asszony állt egy percig, aztán vedreit a jégen hagyva, lassú léptekkel elindult, a part mentén, és nyugtalanul tekingetett a falu felé. A patak oldalt kanyarodott, még mélyebb szakadékban folytatta útját. A szakadékot bokrok borították. Agaik alig látszattak ki a vastag hótakaró