Szivárvány [antikvár]

Részlet a könyvből: A GOMBHÁZIAK JUBILEUMA. Hosszu Tamás, mikor megkapta a gombházi plébániát, nem mai gyermek volt. Termete magas, sovány, fején kevés haj, arcán fehér halványság. Betöltötte már negyvenedik évét s ez volt az első önálló helye. Nem mintha rosszul viselte volna magát, legkevésbbé, hisz az egyik helyről azért kéredzett el, mert a plébánián nem böjtöltek. Ellenkezőleg, talán nagyon is aszkéta életet élt, órákon át eltérdepelt imádkozó zsámolyán, vagy az Oltáriszentség előtt s örült, ha az utcán sétája közben cipész-, vagy asztalos-inast foghatott, ki aztán sokáig megemlegette a szent Háromságot, melyre csak ugy menet közben alaposan megtanította Tamás káplán. Nem volt neki szerencséje . . . Öreg arája, a dülledező templom, meg vagy tizenkét öreg asszony szomorúan fogadták a kopasz embert. A határszélen bandérium nem várta, a faluból taracklövések nem hallatszottak, diadalív sem állott a bemenetnél, mely fölött szalagok és illatos virágok közé az lett volna irva: Isten hozott!