Bővebb ismertető
Részlet:
Ott könyökölt a paplak terraszán.
A gömbkupolás, soktornyú orosz templomot, avagy tűn a falucska nádföldeles, kopott viskóit nézte, melyek szerényen, alázatosan tömörültek a templombod köré.
Tavasz volt; mosolygó, napsugaras, enyhe kikelet. Az erdő üde lombkoronát öltött és a falu határában, mint hófehér, rózsaszínű csokrok, virágoztak a fák.
A levegőben pacsirta csattagott, míg a messzeségből távoli ágyúdörgés tompán morajlott.