Szivárványszínben [antikvár]

Részlet a könyvből: MEGHÓDÍTANI A JÖVÖT Az idő síkján, valahol messze, vissza az évek útjain, e csillagszemű holdas estén ott járnak gondolataim. Arra röpködnek, rajzanak, ahol a dörgő ágyúszóra megszületett egy új világ, .ágyúd hangjára, Auróra. Cirádás paloták országa, sovány szegénység birodalma: tivornyázik az úrinép, örök a kancsuka hatalma. Háromszoros az elnyomás itt, égig sötétednek az árnyak. Itt lesz gyilkossá, véressé egy januári fehér vasárnap. És itt támad az első örvény vizén a Fekete-tengernek: vörös zászló a Potyomkinon — férfi a nép már és nem gyermek! Tunya századok tespedését ajzzák fel szinte hónapok. Beleremeg a cári trónszék, de nem hull szét, csak meginog. Tömegeket erjeszt az Eszme. Megvalósul? Hogyan? Utat a kor által szült iránytű, igazi népvezér mutat.