SzivaTáska [antikvár]

I. szív - Nínónínó! - szirénázott begerjedve a három rendőrautó. - Tumtutummtumtumm! - himbálta a furgon a fehér valagát padlógázzal a kacskaringós almeríai szerpentineken. Gyomrában az angyalpofájú Kolumbiai és a burritózabáló Tano összevigyorogtak, mintha közös orrlyukkal szipákolták volna a kokaint. - Mon tam, hogy felturbóztam a tragacsot. Mielőtt e'mentünk a bankba. - Tano dagadt fügét mutatott a fa-kabátoknak. - Ezt nektek e'! Kolumbiai az ölében dajkált táskába leselkedett: a tízezer pesetás csücske kilógott. - Milye' szíp! Mint' a repülő zsaru! - Mire készu sz? - Megdeglesszük őket! - terült rá a volánra, kiegyenesítve a kanyart. A furgon többször megpördült a lejtőn. Csak a Szentlélek tartotta egyben. Négy kerekére érkezett a két kígyó lakta domb között. Az autóban megmurdelt a zenebona. Tano holtsápadtan ragadta meg Kolumbiai gallérját: - Ki akartá' csiná'ni, hogy a tiéd legyen az összes lé? 7