Szívem szerint [antikvár]

Részlet a könyvből: Szárnybontás. Battista Tassara, a szobrász, Genovában született, Firenzében szeretett volna élni és a szabadságharcok után - mint mondogatta - kénytelen-kelletlen Macerátában sínylődött számkivetésben. Ott állt most a főuccán és várta, mikor hordják ki a postát. Egyre több ember lepte el a járdát, csak úgy özönlöttek le a Szent János-templom hosszú lépcsősoráról. Az imént ért véget a mise. Ott állt; vállas alakja kimagaslott, hosszú fekete kabátja állig begombolva, szép - némikép Leonardora emlékeztető - fejét beárnyékolta gyűrött kalapjának széles karimája, amely alól simán omlott hosszú ezüstös haja és tömött szakálla; keze görcsös botja markolatján; egyhelyben állt ott a postaépület előtt és nézte az egymásbaakaszkodó parasztlányok láncát meg a vasárnapiasan kiöltözött úriasszonyokat, akik kisebb csoportokban jöttek-mentek, ketten-hárman együtt, egymásra mosolyogtak s aggódó vagy irigy pillantásokkal mérték egymást végig, cipőjük sarkától a napban csillámló napernyőjük selyméig. Egyszerre csak megfordult. Érezte, hogy valaki kitartással, merőn és mégis valami félénk tisztelettel nézi.