Szívügyek [antikvár]

Első fejezet Tessa ^/alahányszor egy tragédiáról hallok, nem azon töprengek, hogyan történt a baleset, vagy mi lehetett a halálos diagnózis, sőt, azon sem gondolkodom, milyen lehetett az első sokk vagy a lecsengése. Inkább elképzelem az utolsó hétköznapi pillanatokat. A pillanatokat, amelyek sokaságából áll az életünk. A pillanatokat, melyeket természetesnek vettünk, és melyeket minden bizonnyal elfelejtettünk volna, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént. Az „előtte" pillanatfelvételek. Mintha filmet látnék, úgy látom magam előtt azt a harmincnégy éves nőt, aki szombat este épp a kedvenc barackillatú testradíijáért nyúl, miközben azon töri a fejét, mit vegyen fel az esti partira, és abban reménykedik, hogy ott lesz az a helyes pasi, akit reggel a