Szívvel-lélekkel [antikvár]

Részlet a könyvből: A sötétkék égen fehér galambok keringtek. A kerületi sporttelep zöld mezője ragyogott az eső után, a futópályán tornászok színes trikói tarkállottak, a kékre festett tribünök felett vörös zászlók lobogtak, mint nagy, szélfútta lángok. A sporttelep a hegyek között feküdt egy mély völgyben; sűrű, alvó hegyek vették körül. A napokban fénylő fehér gleccserek a füves lejtőkön lecsúsztak és keresztül-kasul szántották a tajga sűrű, fekete földjét. Az induló ünnepi dallama, az égen ujjongva kerengő galambok, meg a zajló ünneplő tömeg - mindez felvidította Rogyiont. A galambok legyezőalakban csapódtak fel a levegőbe. Rogyion nevetve emelte fel a kezét - feje felett a szárnyak surrogása összeolvadt a szellő simogatta falevelek zizegésével. Ebben a pillanatban az egész sporttelep felmorajlott: a starttól elindultak a lányok. Mint a madarak! Eleinte bájos csoportba verődve futottak, míg csak egyikük, egy narancsszíntrikós, előre nem tört. Rogyiont a sokhangú kiabálás, a lelkesítő szavak nagy izgalomba hozták: keresztülfúrta magát a forró tömegen és a futópálya felé tartott.