Szükségem van rád [antikvár]

Gerince megtört, deformált.
Szükségünk van egymásra, hogy beszélgethessünk, örüljünk, szeressünk, szomorkodjunk, hogy kiélhessük zsarnoki ösztöneinket, hogy legyen kitől elválni, és legyen kivel összeházasodni. Nekem szükségem van rád, neked szükségem van rám.. és ragozhatjuk tovább Wolfdietrich Schnurréval együtt a kötet dialógusai szerint. Az Európa-szerte ismert és népszerű, ma hatvanéves író, a Gruppe 47 egykori alapító tagja vékony kis kötetének minden egyes írásában az emberek egymásrautaltságának lehetséges módozatait írja meg, olykor humorral, máskor együttérző szeretettel. Ezek a rövid történetek nem novellák a szó hagyományos értelmében. Ha azonban arra gondolunk, hogy a jó novella mindig valamilyen kiélezett helyzetet ábrázol, az élet egy-egy sorsdöntő pillanatát, jellemeket és sorsokat, akkor Schnurre írásai akár novelláknak is felfoghatók. Bravúrosan oldja meg ugyanis, hogy kizárólag párbeszédekkel, leírások és hosszadalmas cselekmény nélkül mutat meg teljes életeket, kort, környezetet; azt, hogy az embernek, legyen jó vagy gonosz, kiegyensúlyozott vagy neurotikus, öreg vagy fiatal - játékaihoz társra van szüksége.