Szojka atya napja [antikvár]

„Világosan érezzük, hogy életünk irama meggyorsult. Boldog idő! Üj emberi gondolat uralja most az életet: a föld ne legyen többé mostohánk, hanem szerető édesanyánk; a szovjet hazában céltudatossá vált a felszabadított emberi munka. És amint szinte elkap bennünket a szocialista munka éltető áradata, érezzük, hogyan nő, fejlődik bennünk nagy erővel az új, szabad ember — a szovjet korszak legnagyszerűbb alkotása. Mély, szilárd és legyőzhetetlen kívánság él bennünk. Szovjet írók akarunk lenni, szovjet módon akarunk gondolkodni és érezni, szovjet módon szeretni, gyűlölni és alkotni Ezeket az izzó sorokat Sztyepán Tudor írta, 1940-ben, Nyugat-Ukrajnában — rövid idővel azután, hogy az erőszakkal elszakított terület sokatszenvedett népe egyesült igazi hazájával, Szovjet-Ukrajnával. Egy év multán, a német fasiszták orvtámadása kiszakította sorainkból Nyugat-Ukrajna forradalmi íróját., Ellenséges bomba ölte meg Sztyepán Tudort, a háború első napján, 1941 június 22-én, Lvovban. Alexandr Gavriljuk, Szófja Horsevszkája, Franz Párec-kij — Nyugat-Ukrajna legjelesebb írói, a fasizmus elleni küzdelem kérlelhetetlen harcosai pihennek Sztyepán Tudor mellett. Felesége is meghalt. Egyetlen lányuk — komszo-moltag — pedig a borzalmas auschwitzi haláltábor hitlerista hóhérainak kezébe került.