Szokatlan vendégség [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Cholnoky László novellái egy széttépett, mégis elpusztíthatatlan, magányos és idegen lélek színes foszlányai. Gyönyörűn lebegnek a pénz uralmát szenvedő, szürke élet fölött. Élete mélypontján, midőn mar ágyra járt, sőt, ez is kicsúszott alóla, s ekkor parkok padján aludt, s alkalmi fizikai munkával kereste napi féldecire valóját, akkor is volt - maradt - képessége rá, hogy az „élet líráját" élvezze. Képzelete átalakította a szürkét, színes világot álmodott éjszakánként a kocsmák pultjához támaszkodva. Tudja, hogy a világa beomlott, de ez a beomlás oly sötét, hogy már ragyog. Az ismeretlenné, ellenségessé lett külsőből a sötétbe burkolt bensőbe menekült. Itt ezer színnel ragyog minden. Ebből a mélységi ragyogásból építi föl utóbb elbeszéléseit.