Szökés a bitófa alól [antikvár]

Táblái kissé maszatosak.
„Ki volt Tömörkény? – A magyar Alföld költője volt. – Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani. -Tömörkény azt a Magyarországot írta meg, amely még itt van, de már elszállóban van, mint a felhő a szél szárnyán… A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugtató folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekvő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése – ez volt Tömörkény Magyarországa.” (Krúdy Gyula)