Szökésben [antikvár]

Részlet:"Ezt a könyvet 1944 decemberében kezdtem írni, amikor Rundstedt vad támadása az Argonne hegységben az utolsó német erőfeszítést vetette a szövetségesek ellen. 1945 júliusában fejeztem be, amikor a sanfranciscoi konferencia éppen végetért. Félig találgatás, félig megérzés volt, ami a téma választására bírt. 1945 júliusában aztán jártam Németországban is; nem tagadhatom, némileg jólesett a hiúságomnak, amikor úgy találtam, hogy a próféciák beváltak s hogy nagyjából hűséges képét festettem a közvetlen az összeomlás utáni náci birodalomnak. Bormann, a földalatti náci reménykedések utolsó vezérét vagy a szellemét - azóta is kergetik s hol itt, hol ott számol be róla a kósza híradás. De még ma is megtörténik, hogy egy-egy kisebb, kevésbbé fontos náci vezetőférfit megtalálnak rejtekhelyén. Persze ez a történet és minden figurája csak költött mese, kitalálás.Van, aki talán csodálkozik azon, hogy a náci Németországban, akár az összeomlás napjaiban is, akadtak emberek, akik megtámadták a náci vezetőket, bosszút követeltek. Pedig ez több helyen megtörtént, a hivatalos jelentések szerint. Az elbódított, de sok tekintetben természeténél fogva is erőszakos, megátalkodott német nép az utolsó napokban sokhelyt azok ellen fordult, akik nyomorúságáért elsősorban felelősek voltak."